Előkaptam egy albumot a csipet csapatnak (épp Lappföld akadt a kezembe, tehát réneket, hermelineket és lundákat mutogattam) az Alexandrában és azzal ütöttük el a maradék időt a filmig, hogy az állatok fura nézésein nevetgéltünk.
Jégvarázs! Milyen csodálatos, milyen gyönyörűen megrajzolt, milyen szerethető karakterekkel teli, varázslatos mese volt! Legszívesebben repeat-en megnézném ezerszer. Remek volt a tesóimmal megnézni, de alig várom, hogy a barátnőimmel is élvezkedjünk benne. :)
Mercivel rezignáltan szürcsöltünk bele a gyenge KK-s kávéba. A fene vinné el ezeket a szívügyeket! Egyre jobban rájövök, hogy bár a nők nagy szerelmesek és idealisták, valahogy valami kőkemény realizmus bújik meg bennük, amikor a párjukat keresik. Egy férfi sokkal inkább hajlamos magát tűzön-vízen át küzdő romantikus hősnek képzelni, mint amennyire egy nő hisz a szerelem problémamegoldó erejében.
De jó erről beszélni. Jó hamarabb felkelni és újra a mélyére ásni a lelki dolgoknak.
Milyen volt ez a szorgalmi időszakom? Hajtós. De szerelmes voltam minden egyes nyelvbe, amit tanultam. Ehhez képest rosszul esett, hogy úgy érzem, Tanja nem elégedett velem. Pedig sosem haladtam ilyen gyorsan egy nyelvben sem! Még mindig imádom és nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy finnugrisztikát tanulhatok.
Utálom a plázákat karácsonykor. Alapvetően szeretek plázázni, afféle introvertált kikapcsolódásnak tartom, de a tömeg és a karácsonyi dalok kikészítenek. Nem a giccs, nem is a rohanás... de ha 10 percnél tovább hallok száncsengőcsilingelést, ön- és közveszélyes üzemmódba kapcsolok. Ilyenkor nagyon, nagyon fontos, hogy legyen zeném! Meg amikor a vonaton valami nagyon nemértelmiségi suliból osztálykirándulnak a diákok és ordas vicceket sütnek el a kalauz tájszólásáról. Brrr!
Rájöttem, hogy a mással jót tevés igencsak kedvelt tevékenységem. Pedig eddig kicsit ódzkodtam tőle, mert nagyon hibás dolog lekötelezni másokat. Lassan viszont, ahogy egyre jobban helyre kerül az életem, egyre inkább szabadjára engedem az INFP azon aspektusát, melyben "törekszik az emberek megértésére és jó segítség önmaguk megvalósításában".
(Hm, mikor legutóbb MBTI-ztem, megállapítottuk Foxszal, hogy minden J náci :D )
A Hókirálynő szétszórta jégszilánkjait. A szilánkok belefúródtak néhány szívbe és lebénítják, ami eddig jó volt. A sok elfoglaltságom között nehéz kikeresni a saját szilánkjaimat, de igyekszem. Néha újra előtör bennem, hogy csak szaladnék egy réten és csak bámulnék és tüncögnék, vagy visszamennék az időben, egy vonatra, egy gátra, egy tópartra, egy tanterembe, egy kávézóba, egy lakásba, vagy akár a saját régi fejembe.
Nem akarom, hogy beszippantsanak az újdonságok.
Egy lelkendezős beszélgetés, egy álmos összebújás, egy átcsetelt délelőtt, egy izgalmas helyzet azonban, ahogy bebugyolálva suhanok az autók között, mégiscsak fűti és átmelengeti kicsi téli szívemet, és én gondolatban is visszatérek bújásba, vidámságba, szemszínekbe és kába hanyattdőlésekbe, amikor egy kicsit kikapcsol a búgócsiga.
A testvéreim itt kétkezeznek mellettem a szintetizátoron.
A gyönyörű őszből lassan gyönyörű tél lesz.
(Aki nem akar spoilert a Jégvarázsból, MEG NE NÉZZE ezt a videót!!!)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése