Zöldes fény száll fel a Szépművészeti Múzeum felől, a Hold igazi török félkörben vigyorog az északnyugati égen. Spontán holdfogyatkozás van. Az égitest lassan eltűnt a szmogos budapesti égen.
Tompán bámulok a képernyőre. Ma 4 óra skype szívta az agyam, feleslegesen bebumliztam a TO-ra, majd vissza, és közben rám kiabált egy rendőr. (Nem szépeket.)
Visszajött Szonja és visszajött néhány kellemes óra vele. Kellemes zajongás a mosdóban, kellemes pötyögő hangok tőlem pár méterre, ahogy ír.
Többfrontos háborút vívok. Igyekszem egyenesbe kerülni a munkában az ügyfelekkel, az engem támadó emberekkel, az időmet zabáló tevékenységekkel. Legalább van sikerélményem, vagy mi... ezzel legalább érdemes foglalkozni.
Úgy érzem magam, mint októberben. Ugyanaz az összetört világ borult a fejemre egy elegáns billenéssel, mint egy Jenga-torony. Ha lenne értelmes humorérzékem, esküszöm most jó nagyot nevetnék magamon, hogy hogy sikerült ezt megint bejátszani. De sajnos nem tudok nevetni rajta.
Ha messze vagyok, könnyebb engem szeretni?
Mostanában sokat imádkozom. Eddig mindig sikerült azt kapnom, amire valóban szükségem volt... talán most is így lesz.
Rég nem akartam ilyen iszonyúan más lenni, mint aki vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése