Öcsém majdnem elsírta magát, amikor meghallotta, hogy anyukámmal közös programra megyünk és őt nem visszük.
Öcsémet egyértelműen a nyelvek érdeklik, mesélte a találka közben anyukám. Szívesen tanulja, előrelapoz a tankönyvben, bontja a szavakat, kísérletezik velük, osztályelső latinból és úgy jár a haladó francia csoportba, hogy csak az órák felére tud bejárni. A szocsi olimpia hatására magától megtanulta a cirill betűket.
Öcsémmel késő éjszakáig Titanicot néztünk, és közben halálra kacagtuk magunkat. Milyen buta volt a néni, hogy csakúgy beleejtette azt a drágakövet az óceánba, pedig olyan jó kacsázókő volt!
Öcsém odaült mellém és elkezdett mesélni arról, hol tart A Gyűrűk Urában. Engem megint elkapott a vérszem és mesélni kezdtem. Érdeklődve hallgatta, különösen a Númenorról szóló részek fogták meg nagyon. Olyan hangosak voltunk és annyit nevettünk, hogy a család fele kijött lázadni, hogy nem tud aludni tőlünk.
Öcsémmel kimentünk játszani a kertbe. Kiengedtük a kutyákat és megpróbáltunk birkózni velük, de ép introvertáltak voltak. Mi azért egy-két órát kint fürdőztünk a napfényben.
Öcsém egy pillanat teketóriázás nélkül rám dobta a lábát, amikor lehuppantam mellé jégtáncot nézni. Ekkor persze el kellett kezdenem csikálni, meg karmolni, meg hétfogást játszani, míg újra fel nem vertük az egész családot a kacagásunkkal.
Nem is akarok visszamenni Pestre, öcsizni akarok.
Azt hiszem, tüncögök.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése