2014. február 6., csütörtök

hányszor lehet büntetlenül énekelni egy refrént...

Itt ülök a Fecskében, mert ez jó ötletnek tűnt. Kértem egy melange-ot, aminek telenyomták fahéjjal a tetejét. A bánat egy nagy óceán.

Csináltam MBTI elemzést a munkatársaimról. Nagyon imádta mindenki, és hétvégén tartok róla egy közös bevezető skype-ot! ^^ Forradalmasítom itt a rendszert az MBTI-vel, kéremszépen.

A Facebookon le wild állásajánlat várt. A nőci profi értékesítőket keresett turisztikai munkára... igyekszem nem személyes inzultusnak venni, hogy profi értékesítőnek tart. De milyen cég lehet az, ahol Facebookon küldik nekem az állásajánlatot, az ég szerelmére?

Torkomban dobogó szívvel ültem le Burgerné elé a TO-n.
- Szakot szeretnék váltani, alkalmazott nyelvészet MA-ról finnugrisztika MA-ra...
- Nem tud.
Hopsz. Lefagytam a székbe.
Na, bajok nincsenek, csak újra kell felvételiznem. És kifizetnem egy RAHEDLI pénzt. Burgerné a rá jellemző katonás, 140%-on pörgő stílusban magyarázta a teendőimet.
Akkor újratervezés....

A postaládám tartalma eddig nem látott magasságokba emeli a szótáramban a tirpák szót. Az ember mindig tanul valamit... bár asszem szívesebben maradtam volna tudatlan.

Mercivel úgy volt, hogy finnezünk, de ehelyett szanaszéjjel beszélgettük magunkat a Kopula Büfében. Olyan jó volt, a végére már egy szemernyi életkedv is megjelent bennem. Merci Merci, mennyire fogsz hiányozni, ha elmész!

A finnugrisztika óramegbeszélés izgatott zajongása kicsit felpumpálta a lelkemet. Ezek a jóarc emberek, ezek az órák... már mindent megbeszéltem, de akkor sem akaródzott elindulnom. Nem lehet egész nap itt maradni és óramegbeszélni? Ezekkel az emberekkel akarom tölteni minden időmet! (Najó, majdnem mindet.;) )
Tegnap nagyon rám tört a magány, pedig majd' 4 órát garázdálkodtunk Esztivel a Kamarában. Este mégis nagyon egyedül éreztem magam. Hová apadtak az emberek körülöttem? Aztán rájöttem, hogy semmi baj, csak vizsgaidőszak van. Téli vizsgaidőszak, hideg, sötét, kopár sivatag. Teljesen normális, hogy begolyózok a végére.

De finn!
De orosz!
De mari!
De történeti és összehasonlító nyelvészet!
De uráli irodalom!

Jövő héttől újra móka van, juhííí!!! Talán engem is kiolvaszt ebből jeges bénulásból.


Nem, még nem vagyok jól. De már megszoktam, és majd lesz jobb is.


(Alison Krauss-nak van az egyik leggyönyörűbb hangja az egész világon.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése