A másodpercek szemtelen lassúsággal csöpögnek át a napon. A csend sérti a fülemet. Ülök a gép előtt, tompán bámulok a monitorra, próbálok egyszerre egy dologra koncentrálni, de amint megpróbálnék fókuszálni, valami tovarántja a figyelmemet. Kezd eluralkodni rajtam a pánik.
Összerezzenek minden zajra. Minden apró fészkelődés trombitaként zúg a fülembe.
Valaki zacskót húzott a fejemre, mert nem kapok levegőt. Egy banya ül a tüdőmön.
A teendők gúnyosan vigyorognak rám balról, az ágy elérhetetlen kacér nőként vigyorog rám jobbról. Személy szerint nem merek megmozdulni. Nem akarok itt lenni, nem akarok létezni.
Tettem pár kört a városban, voltam órán. Még egy kicsit beszélgettem is. Nem, nem bírtam elmenekülni. Hetek óta nem bírok.
Miért lett hirtelen minden arc idegen, miért érzek idegenséget magamban is?
Néhány kedves szó, egy lopott félóra. A facebook idegesít. Most meg az a bajom, hogy egyedül vagyok.
Csöpögnek a másodpercek, a hátam lassan letörik, úgy fáj, én meg próbálom oldani a vákuumot a fejemben. De lehet, hogy ezt a napot már cseszhetem.
Hát így élünk mostanában. Nagy hasznát venném egy radírnak az életemben.
Összerezzenek minden zajra. Minden apró fészkelődés trombitaként zúg a fülembe.
Valaki zacskót húzott a fejemre, mert nem kapok levegőt. Egy banya ül a tüdőmön.
A teendők gúnyosan vigyorognak rám balról, az ágy elérhetetlen kacér nőként vigyorog rám jobbról. Személy szerint nem merek megmozdulni. Nem akarok itt lenni, nem akarok létezni.
Tettem pár kört a városban, voltam órán. Még egy kicsit beszélgettem is. Nem, nem bírtam elmenekülni. Hetek óta nem bírok.
Miért lett hirtelen minden arc idegen, miért érzek idegenséget magamban is?
Néhány kedves szó, egy lopott félóra. A facebook idegesít. Most meg az a bajom, hogy egyedül vagyok.
Csöpögnek a másodpercek, a hátam lassan letörik, úgy fáj, én meg próbálom oldani a vákuumot a fejemben. De lehet, hogy ezt a napot már cseszhetem.
Hát így élünk mostanában. Nagy hasznát venném egy radírnak az életemben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése