A göttingeni lucsok-nyálka-esőből alig vártam, hogy hazaérjek... de Magyarországon is akkor ütött be a hidegfront. :( Gondoltam, leutazom Pécsre, ott hátha jobb. Megérkezésig jobb is volt... csak leszálláskor kapott el minket egy jégeső. -.-"
De most épp a zseniális új laptopom bűvészkedek otthon, ami jólesik, ahogy jólesik a J-sen feltűzött hajam, gyöngyház fülbevalóm és csupa fehér csipke felsőm és sálam is (mindkettőt Göttingenben vettem). Úgy nézek ki, mint Tatjána az utolsó jelenetében az Anyeginben (csak nem zokogok). :)
Legkisebb húgom a kis barátnőjével társasoznak az interneten, öcsém introvertálódik, húgom régi háttérképeken röhög (pl. amikor anya dolgozójába beállítottunk egy szamarat háttérképnek, ANYA felirattal...), apa a húgomékban gyönyörködik, és arról beszélgetünk, hogy Németország milyen kellemes, élhető hely. Közben megpróbálja olajba fojtani a családot, kisüt vagy 4-5 csomag panírozott akármit.
Anya szerint ne vegyem magamra, ahogy hulladéknak nevezi az új laptopomat, aminek a birtokolása leírhatatlan örömmel tölt el. Ahogy tegnap kifejtettem, a legnagyobb öröm a mindenféle fura informatikusoktól és a félig legális félmegoldásoktól való függés teljes hiánya. Igen, ez egy pici fehér laptop. Igen, jogtiszta rajta minden, ha sokba került, akkor is. Igen, érintőképernyős és igen, Windows 8 van rajta. És igen, rettentően szeretem, pont azért, mert senki máshoz nincs köze, csak hozzám. Senki nem mondja meg, hogy jó-e vagy sem, és senkitől nem függ, hogy használhatom-e vagy sem. Nem kell szívességet kérni ahhoz, hogy használjam.
Rendet raktam a főnököm fejében, aminek ő örült, és én is. Sínen vagyok a munkával, ahogy J-sen rendbe raktam saját magamat is (ismeritek a nagy utazások kényszerű önelhanyagolása utáni mániákus mosakodást-hajbelövést-csinosanöltözést? Na ott vagyok épp.) Sajnos épp a nagy utazások utáni magányéhségben is szenvedek, ami a családomat nem érinti jól, de még így is megéri otthon élvezkedni a sok-sok szobában és a tágas terekben.
Némi személyes térben való gyönyörködés, újra elnyúlt társalgások és tegnap esti belvárosi találkák zizegnek a fejemben, mert éppen most jólesik pozitív dolgokra gondolni.
Minél elfoglaltabb és elégedettebb az ember, annál inkább hajlamos érzékelő funkcióba kapcsolni. Most az vagyok, és vidám rácsodálkozással adom át magam az érzékelésnek. :)
idontbelievethatanybody
feelsthewayido
aboutyounow
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése