We're not Iron Maiden and we're not from England, we're Sonata and we're from Finland!

...ez a Sonata egyik híres dalkezdet-átköltése. :)

Ugyanis Sonatát hallgatunk épp, Szonja cigit tölt, Zsoltit nem lehet lehámozni a telójáról, én meg éppen szedegetem össze magam a PGy-tréningről.

- Egy ilyen szép lánynak miért nincs még párkapcsolata? - kérdezte PGy rendkívül diszkréten a tréningjén, úgy 20 másik ember előtt. Merthogy a cég olyan, mint a párkapcsolat, és ugyanazon okoból döglik meg. Tehát tőlem felárat kér, mert amiket mond, azt duplán hasznosíthatom. Szerintetek is nagyon szellemes, nem?

A kurva anyád.

Mintha nem baszogatnának egyébként is épp eleget az életem ezen részével. Nem kell olyan messzire mennem ahhoz, hogy olyan embert találjak, aki bármikor értékítéletet mond rólam, legyen akármilyen szoros vagy laza a viszonyunk. Bizony, igen átlátszó életet élhetek. És ha már itt tartunk, régen mondták meg a fészbúkon, hogy kurva vagyok. Dalban ráadásul, úgy szebb. Ha pofon, legalább kapjak mindenkitől, attól is, akinek pontosan elmagyaráztam, mi a bajom, és úgy tűnt, megértette. Innen szép lekurvázni.

Megéri bosszankodni miatta? Nanáhogy nem. De nagyon bosszant, hogy egy ilyen stresszes időszakban még ez is veszi el tőlem az energiát.

Na de vissza a tréningre.

Vállalkozók, üzletvezetők, sok-sok izgágaság és idealizmus. Van egy olyan érzésem, hogy ezek az emberek sincsenek sokkal közelebb a földhöz, mint az oly lenézett bölcsészek. Jaj de nem akartam megmondani, mivel foglalkozom az egyetemen. Muszáj volt elmondanom (mert addig nem hagytak békén)? Muszáj. Beszóltak rá? Be. ("Na az aztán marha piacképes!" Öhehehehehehe. Aztán arról papolt tréner úr, hogy marketinges végzettségű embert nem szabad felvenni marketing pozícióba. Mindegy. Hagyjuk.)

Kifáraszt az extraverzió. Pláne ha harmadik keréknek érzem magam, pláne ha ezer más dolgom lenne, mint ezt hallgatni, amik inkább ijesztenek mint motiválnak, és két hete görcsben vagyok tőlük. De mit csinál az ember akkor, ha ott van, tréningen kell lennie, beintrovertálódni tök gáz, és egyébként is vadul áramlik rá az információ. Csak nincs kivel megosztani az ezzel kapcsolatos gondolatokat, mert biznisz van, üzlet. Névjegykártyák. A világ legijesztőbb dolga a névjegykártya.

Görcsben van a gyomrom a jövő héti IFUSCO-tól, de ebbe jobb nem belemenni, mielőtt még jobban bele nem mélyedek a nyöszörgésbe.

*beszív kifúj*

Nagylány vagyok, azért nőttem ilyen szép nagyra, hogy random ötvenesek gúnyt űzzenek belőlem kibírjam az élet megrázkódtatásait.

Csak néha jó lenne, ha valaki úgy értene meg, hogy az életem egyik oldalát sem tartja hülyeségnek. Még keresem ezt az embert.

this could be... heaven! - súgtuk össze Zsoltival és kaptunk fel egy megkezdett sört. Ja, most már Tallulah megy.