dologtalan vasárnap van

A nagy frászt, tele vagyok munkával, de mivel korán keltem, nem volt időm kipihenni magam, és agyilag kicsit tompa vagyok.

Vasárnap délután ugye minden egy kicsit más, ezt Zorán is megénekelte (hú de nem szeretem azt a számot... meg Zoránt), és igen, ilyenkor minden kicsit fakóbb, lassabb, vontatottabb. Mintha muszáj lenne pihenni, akár akarsz, akár nem.

Érdekes két napom volt. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer elmegyek egy szcientológus alapú (egyébként cégeknek szóló) tréningre. Pedig így történt. És bár néha a bicska erősen ébredezett a zseben mélyén, amikor kicsit a kelleténél jobban belemásztak az életembe, úgy gondolom, mindenképp megérte, mert jó volt. Kifejezetten jó volt, és örülök, hogy elmentem.

Tehát innentől kezdve belépek a szcientológiába és jojózó szemmel fogok mindenkit győzködni magam körül, hogy az egyetlen igaz út a szcientológia szent ösvénye! Hahh! Nem.

És egyébként minket sem akartak meggyőzni semmi ilyesmiről. A cégünkben szinte mindenki volt már ezen a tréningen és egyikről sem tudom, hogy szcientológus lenne vagy azzá vált volna.

Hazaestem a Vecsés nevű fura falu-agglomeráció-szörnyből, és beledöglöttem az ágyamba. Vissza a véres magyar valóságba!

Elmentem szavazni, bár nem jó szívvel. Még egy jó kis fülkébe sem jutottam be, ahol forradalmárkodhattam volna. Ellenben, hiába voltam átjelentkező, reggel 9-kor még nem fenyegetett a többórás sorban állás veszélye, amiért igen hálás vagyok.

Politikai kötelesség letudva innentől a zen-vasárnapé a terep, amiből lassan rendszert csinálok. Délelőtt gerincjóga, majd felpakolás biokajával, hajdinafasírt barnarizzsel és bio padlizsánkrémes bruschettával, mellé citromos zöld teával. Egész nap se smink, se hajvasalás. Most pedig kucorodás az ágyba, Szerb Antal és kantelezene (már el is felejtettem, mennyire imádom a kantele hangját).

Imádom azt a tompa sárga fényt, ami ilyen délutánokon beragyogja a szobát.