Egy rövid nyakláncot kerestem az ékszereim között, de nagyon rég nem hordtam olyat. A megfelelő ékszeres dobozomba beletúrva úgy éreztem magam, mint aki egy merengőbe csöppent bele. A legtöbbet gimis koromban hordtam utoljára, szent ég... mindegyik egy kis történet.
Ülök a Melbourne-ben az utánozhatatlan latte mellett, a közelemben egy hangos olasz család rendezkedik. Előttük espressós csészék, nyilván, mert délután az olaszok csak azt isznak. Átkattintom az agyam olasz módba, hogy elkapkodjak néhány mondatfoszlányt. Ez a gimit juttatta eszembe... kb. csak gimi alatt használtam ezt a nyelvet.
Felcsendül a Savin' Me, amitől egy pillanat alatt újra 15 évesnek érzem magam. Basszus, ettől most nem tudok dolgozni.
A Stradivariusban a próbafülkében a Shot at the Night támadott meg így. Ráadásul akkor épp két öltözködés között voltam, így menekülni sem tudtam. :(
Néha úgy érzem, ahogy öregszem, úgy válik a világ egy nagy múzeummá az emlékeimből. (És ez elég idegesítő.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése