k.kl.nc

Asszem, az az a barátságom, ami leginkább a véletlenen múlt. Konkrétan nem sok közös volt bennünk, amikor becsapódtam a 415-ös szobába és ő ott várt az anyukájával és közölte, hogy mi leszünk a szobatársak. 3 évig azok voltunk.

 

Mikor tegnap leültünk az eszpresszóba, mint két kifáradt kisállat, lehuppantunk a zavarbaejtően retró fotelekbe, és pihegtünk, lehajítottuk a táskáinkat, majd beszélgetésbe keztünk, mint már annyiszor. Miközben a napi kihívások tömkelegét tárgyaltuk meg, többször is elkalandozott az agyam azon, hogy lám, milyen hosszú idő telt el azóta, hogy annak idején rám vigyorgott a szinte teljesen üres 415-ös szobában, mennyire máshogy élünk már, mint amikor random hamburgereket sütögettünk, szusit csinált az íróasztalán, az ablakban megfagyasztottuk a tejet, és min. 2 kilót híztunk, mikor felhozta Balotaszállásról a szendvicssütőjét... ágyon ugráltunk, szobát díszítettünk. Közös volt a hűtő tartalma.

 

Ott, az eszpresszóban nem voltunk se vonzók, se szépek. Fáradt kis nőszemélyek voltunk, akik nevettek saját vénülésükön. A pincér srác azonban úgy támaszkodott a szomszéd asztalnak, és úgy tréfálkozott velünk, mintha konkrétan flörtölni próbálna, végighúzt az ujjai között Nóri egy hajtincsét, és mire észbe kaptunk, a barista csinált nekünk egy-egy ajándék koktélt, teljesen ingyen. Az este nagy részében úgy vigyorogtunk egymásra, mint akik nem is tudják, ebben a valóságban vannak-e, de nagyon élvezik.

 

"Nahát kisasszony, a maga látványa már önmagában megszépítette az estémet!" szólt oda Nórinak egy random férfi a Katapultnál. Levezetésként még bevittem a hölgyet a Kamarába is, ahol olyan kedvesen fogadtak minket, mint már rég, jót beszélgettünk, talán még szépíteni is volt lehetőségem egy régi sérelmen, és százwattos vigyorral döcögtünk haza az utolsó trolival.

 

Nem tudom pontosan, mi történt, de valahogy a mostani idők fáradt, túlhajtott, karikás szemű valóságában valahogy megérintett minket a múlt, amikor kötelezettségek, megbánások, felelősség nélkül éltünk bele ebbe a nagy városba.

 

Nem tudom, hogy kötött ki ez a nőszemély mellettem. De úgy tűnik, mi mindig egy ilyen páratlan páros leszünk. :)