A szemembe nézett és gyengéden cirógatta az arcomat. A legkevésbé sem számítottam rá aznap (és egyáltalán). Egy pillanatig sem kételkedtem az őszinteségében, de éppen ettől nehezemre esett állni a pillantását vagy reagálni a szavaira. Itt vagyok és nem vagyok része az életének és nem leszek az attól, hogy most megjelenik. Mégis, megjelent... megint. És még többször is meg fog ha azt akarom, bár nem akarom, de ettől függetlenül is, és sok-sok gondolat hagyja el az agyát a következő találkozásig, a következő gondolatig, amíg újra olyan helyzetbe nem hoz, hogy vagy örömmel fogadom vagy kínos helyzetbe kerülök a családom előtt. Vagy más előtt. How romantic.
Nem nézett a szemembe, és görcsösen fogta az arcomat. A megszokott gondolatfutamok, az egymásba omló érzelmek újra ránk szakadtak, ahogy egy pillanatra rám bámult majd újra visszatért a fő problémába, önmagába. Szorosan megölelt. A ragaszkodás a karjain túl az egész lakást látomásszerű pókhálóvá változtatta számomra, aminek minden sarka üvölti, hogy "maradj"! Hogy is vagyunk újra itt, amikor pár nappal ezelőtt olyan ésszerűen beszéltünk minderről! De hát... nem lehet.
Sok mindennel megtanultam mit kezdeni, a lefegyverző, őszinte szeretettel viszont vannak még problémáim. Ilyen megtisztelő ragaszkodással nehéz úgy bánni, ahogy megérdemli.
De én...!
Vissza akartam menni Pestre és visszajöttem. Mint a tojás héja, úgy borulnak le rólam Pécs benyomásai, hogy az aktuális lénynek teret engedjenek, melyet az idő megérlelt.
Megszaporáztam a lépteimet és nagy örömmel Szonja nyakába vetettem magam, mielőtt még elért volna az i épületbe. Merci és Ágota rém kedvesek voltak az IFUSCO ösztöndíjkéréssel kapcsolatban. Az éjszakák nagyon furcsa sokkos, tüncögő, röpülő, hitetlenkedő helyzetbe hoztak. Nagyon élveztem a mai napot Pesten és biztos nagyon fogom élvezni a holnapit is csak még nem tudom elhinni.
Hát pörgessünk tovább és élvezzük, amivé váltunk.
*mélylevegő*
Az intuitív érzésekkel az a baj, hogy nem lehet őket kifejezni, vagy ha mégis megpróbálkozik vele az ember, akkor szánalmasan és giccsesen hangzanak. Pedig!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése