steal the night again (but you won't)

Kellemes a reggel, vicces a délután. A pesti hétvégék állandó monotonitását szemlélem a magasból, dudálnak az autók, üvöltenek a DürerBike-osok, nyelvet lógatva szaladnak a lakóházakból kiszabadult kutyák. A Nap bátorítóan süt (vagy próbál átsütni a felhők közt), a szobában egymagam "le me derping around", mindent későre hagyok, élvezettel olvasgatok és teszek-veszek és elhiszem, hogy élek.

Aztán van az este. A magányos este, a kint vibráló város csalogató, hitegető fényeivel, mozgásaival, a tavasz bizsergető illatával, ami tompítja, bénítja az agyam, kiélezi az érzékeimet, legszívesebben futnék, felpattannék Antóniára (Charlotte utódja, az új kétkerekűm), és nekimennék a nagy büdös semminek, de nem teszem, mert fáradt vagyok és sok a dolgom, de itt megbolondulok, beleszaladok saját magamba, fájdalmas és tehetetlenné tesz az ütközés, mert úgyis tudom, hogy újra meg fog történni, kérdőre vonom magam és élesen megjelenik körülöttem annyi-annyi ember... mind annyival jobbak nálam... irigylem őket egyszerűségükért, szeretetreméltóságukért, szerénységükért, hasznosságukért.

Nyakamba szakad a tépázott és elosztogatott szívem, a kitörölhetetlen múltam, a sebek, amiket okoztam, amik sokkal jobban fájnak, mint amiket mások okoztak nekem. Fogyhatatlan energiám nem hagyja, hogy a fáradtság eltompítsa a rengeteg ingert, amit a minden sarokból támadó önvád és lelkifurdalás démonai öntenek rám. Egyedül vagyok ezen a 10 négyzetméteren önmagammal, és hiába szaladnék messze a világtól, úgyis tudnám, hogy ez csak menekülés, elfedés, szánalmas gyerekes önámítás lenne, a problémák odázása, amiben olyan jó vagyok.

De most sem lehet megoldani... nem lehet megragasztani, tixóval, technokollal, ami vagyok, csak bámulok magam elé, mint egy drogos, és jobb pillanataimban föltekintek a fényszennyezett égre, és végre megnyugszom, mert hiába féltem eddig a csillagok látványától, most csak azt mutatják, amit valóban érzek: azt, hogy ez az egész oly' hullamindegy.

De ha már lett, hogy lett ilyen... hát... erre nem kapok az éjszaka választ, vagy nem akarok.

Problémáim gyökerei éjjelente elburjánzanak, befonják a testem és fojtogatva követelik, hogy hol a sok eltelt óra.