Miután posztoltam egy kis Varga Csaba-agymenést facebookra (tudjátok, ősnyelvészet, a füge függ meg minden), megpattantam finnórára.
Sajnáltam, hogy Merci nem jön, mert rá akartam vigyorogni, de a probléma hamar megoldódott: ugyanis senki más sem jött! Ketten ültünk Salánki tanárnővel és fejtegettük a monikon illatiivit.
Többet tanultam, mint egész félév során. Olyan volt, mint annak idején, 16 éves koromban Biankával, amikor felmászkáltam hozzá magánórákra, és a kék asztalán nevetgéltünk olyan szavakon, hogy lohikäärme, és fordítottunk olyan mondatokat, hogy "Jussi választhat, de nem sírhat és nem mondhatja, hogy Matti gazdag és magas." Újra elkapott a flow... olyan, mintha régészkednék a nyelvvel! Úristen de érdekes meg jó! Úristen de imádom ezt a tanszéket!
Ilyen ez a nap, bizony, tüncögős. Tegnap boldogan 5-össel távoztam a Bereczki-Klima frontról, a főnök meg halálra dicsér. Még ami elszomorít, abból is jól jövök ki, olyan jól esik mások nyugtatgatása. Ma pedig egy indokolatlan találkozónak nézek elébe... :)
És ez még csak az, ami eddig történt. Hol van még az este...!
!!!
!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése