Ahogy felkeltem, be is sötétedett. Szonja még békésen szuszog mögöttem, újévi kakaós tejeskávémat kortyolgatom, és élvezem, hogy nem vagyok másnapos (nagyon). Nincs késő, nincs korán.
Lassan ideje elfogadni, hogy vége 2013-nak.
Nem kéne ennyire a szívemre venni, elvégre nem haltam meg és ugyanúgy folytatható minden 2014-ben, ami 2013-ban megvolt...
De mégis... kicsit kétségbe esek attól a gondolattól, hogy vége az évnek és nem jön vissza soha többé. Talán ez volt életem eddigi legjobb éve. 2007 hasonlítható csak talán hozzá... akkor azt hittem, soha nem lesz még egy olyan jó év, mint az... hát, mert ami idén történt, azt elvadult álmaimban sem tudtam elképzelni. :D
Mikor elkezdtem 2013-at, egy kis önbizalomhiányos alkalmazott nyelvész palánta voltam, különösebb cél nélkül a tanulmányaival, és totál nem tudtam, mit kezdjek az életemmel. Most pedig... finnugristapalántává változtam, meg mellesleg lett egy munkám, a kívülről nem látható változásoknak pedig se szeri se száma. Megjártam a komi tajgát, az amcsi erdőket, a dublini utcákat, hihetetlenül sok hihetetlen új emberrel találkoztam, és közben nagyon nem lettem ugyanaz, mint aki eddig voltam.
Ezek mind velem történtek meg? Álom volt csak, ami elrepült, vagy tényleg én döcögtem a philadelphiai buszon, andalogtam a sziktivkari folyóparton, énekeltem a placckartos vonaton, táncoltam a Kanawauke tó partján, bolyongtam a sötét UCD kampuszán, haverkodtam csehekkel, mexikóiakkal, amcsikkal, marikkal, finnekkel, komikkal, hajléktalan new yorki gyerekekkel, Michelle Obama volt főnökével... segítség, pörög a világ!
Ki kéne húzni magam és büszkén mondani, hogy igen, ezeket mind sikerült elérnem. De nem tudom, mert mindezek úgy pottyantak bele az életembe, ahogy egy regény kis főszereplőjéébe szoktak, ahogy megy az úton előre, és szembetalálkozik egy hétfejű sárkánnyal, egy vasorrú bábával, egy segítségre szoruló kis nyomoronc állattal, akiből egy kis kedvesség után rögtön valami fullextrás csodalény lesz... a végén pedig a főhős élete lesz sokkal fullextrásabb.
Rengeteget nőttem és rengeteget fiatalodtam. Furcsa, hogy az embernek 23 éves korában érkeznek olyan új arcok és új helyzetek az életébe, akik és amik mindent megváltoztatnak. Sosem gondoltam volna, hogy ennyi erő van bennem vagy ennyire tudok szeretni. Kellemes, örömteli meglepetések voltak ezek nekem, még akkor is, ha néha megpróbáltatások árán fedeztem fel őket. De amikor így is volt, most már csak úgy tudok ezekre gondolni, mint fontos próbákra, amik azért kerültek elém, mert már elég nagy voltam ahhoz, hogy legyőzzem őket. Sosem éreztem még ennyire, hogy élek. És nagyon jó érzés.
Na, közben nemhogy felébredt Szonja, de már jócskán el is ment. Én meg még itt időzavarban kukorékolok.
Bár 2013-hoz nem létezik méltó évértékelés, én írni fogok még egyet. Együtt talán csak megteszi.
Most pedig, ahogy Gergő mondta, eleget siránkoztam már, hogy vége. Biztos vagyok benne, hogy 2014 is remek lesz... és talán nem is baj, ha kicsit nyugisabban telik, mint a tavaly. :)
Uccuneki, holnap munka. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése