Az este nem is sikerülhetett volna jobban. Bár nem volt érkezésem mindenkivel annyit beszélgetni, amennyit akartam, olyan örömmel és büszkeséggel töltött el, ahogy végignéztem a díszes társaságon.
Szonja, Merci, Zoli, Gergő, Andris, Gabica, Ágó, Kata, és a meglepetésvendég, Jani... a legdrágább kis ifuszkák, a keményvonalas finnugristától a pécsi szakkolis majdnem-informatikusig és a hebraisztikus-japános vallástudósig... ennyi jó fej ember nincs is a világon. És pirítottuk a húst és dinszteltük a gombát és alkottunk néhány indokolatlan "meglepirogot" (húsos-erdeigyümölcsös?? Nem probléma!), közben már nem is tudtam, hova figyeljek a sok beszélgetésből.
Ez így volt jó, ennek így kellett lennie. A társaság lassan elapadt, csak hárman maradtunk éjfélig. Nevetgélés, terapeutáskodás, röpködő plüssök és a lassan megszokott nyugis-csevegős légkör vett körül minket, ami az ilyen vendégeskedésekre kezd jellemző lenni a 709-ben. Meglepő bizsergés járt át. Mennyire a helyén vagy itt és így minden!
Fénytelen, viharos csend volt az Andrássy úton, az eső szemerkélt. Búskomorságomat csenddel próbáltam palástolni. Meg karolással, ismerősök ide vagy oda... Csak még néhány sarok, pár kivilágított kirakat... a Kiskörút lepukkant vendéglátóipari helyiségei szánnivaló látványt nyújtottak, ahogy a részegek közt szlalomoztunk. Még egy-két kanyar, még egy pár pocsolya... még néhány néma perc. Úgy ügyeltem a csöndre, hogy lassan már a mondandók is elfolytak, összekeveredtek, formátlan füstté lettek bennem, többé nem voltak alkalmasak a kifejezésre. És már jön is a busz, bocs, menni kell...
A busz troll módon még sokat állt csukott ajtókkal a megállóban, mielőtt továbbindult. Bután éreztem magam.
Halálfáradtan, ázottan, szomorúan és magamnak is lassan bevallott hiányérzettel csoszogtam a saját buszom megállójába. Ideje visszatérni egy sokkal szürkébb valóságba...
Zs mindig azt mondja, hogy én állandóan mosolygok. Na, most nem mosolyogtam. Bamba arccal döcögtem haza a Stefánia útig...
...de ehelyett a Nagykörúton belénk hajtott egy sárga Suzuki.
óhe, a suzukit még láttam tegnap díszítésről hazafele :D
VálaszTörlés