frozen

Hatalmas fahéjdarabok úsznak a forralt borban. Én mégis belemerítek egy kanállal: talán ez életem első jól sikerült forralt bora.

Tik-takk, szállingózik az idő. Hova lett ez a hét? Miért dolgoztam ilyen vérlázítóan keveset?

Tikk-takk, dübörgött a basszus az Ybl Pincében. Közben remekül szórakoztam újdonsült beszélgetőpartneremmel. Emberek meg mi életünk meg mások élete? Autizmus, mások idejének tiszteletben tartása? Család, gimi, traumák? Indokolatlan ki/beszólások. ("Nahát, te is milyen koravén vagy!" - kaptam meg hirtelen :D ) Talán az volt az egész legjobb indikátora, hogy nem merítettünk ki mindent: még annyi téma maradt talomban. :) Rég volt ilyen, hogy új, megismerésre érdemes ember toppan az életembe. :)

Kondenzcsíkok, vánszorgó percek. Szerda óta hol töltjük az óráinkat? Lassan mintha a hajamat húznák, úgy hiányzik a beszélgetés, a találkozás.

Tikk-takk, szenvedtem a vonaton. Se aludni, se dolgozni nem volt affinitásom. Ahogy haladt délre a táj, belepett a hó. Imádom a havat, de most a hátam közepére sem hiányzik. Másfelé csoportosultak az örömforrásaim.

Gyülekező napok, halmozódó órák, és még semmi válasz. Fokozódó, gyülemlő, tehetetlenségében szétterpeszkedő kétségbeesett düh. Mi táplálja ezt a végtelen rosszindulatot? Tudom, nem kéne foglalkoznom vele... de sajnos nehéz.

Elönt a bénaság. Mint tavaly március végén, most is úgy érzem, hogy fogva tart a hó ebben az eldugott vidéki kastélyban.

...szabadítsátok ki Bogit!