a város felett most éppen Júlia lebeg

Megint itt ülök, nyálas és kevésbé nyálas popszámok duruzsolnak a fülembe. Büszke vagyok, hogy megtaláltam ezt a helyet, ahol mindig van hely leülni vagy fetrengeni egy fotelben, tanuló vagy dolgozó emberekkel körülvéve lenni, hihetetlen aranyos kiszolgáló lányokkal csevegni, különleges kávékat és egészséges szendvicseket eszegetni.

Mi ez a végtelen szabadság?

Miért vagyok büszke a munkámra, amikor most gyülekeznek benne a felhők?

Miért érzem magam energikusabbnak mint valaha, amikor alig bírok kimászni az ágyból, és érzem, hogy beteg leszek?

Miért akarok minden nap felkelni és csak a mozgás, az impulzusok kedvéért nekivágni a világnak, ha tulajdonképpen senki nem vár rám?

Miért érzem magam kiegyensúlyozottabbnak és megállapodottabbnak, amikor tökre nem vagyok párkapcsolatban?

Független vagyok anyagilag, érzelmileg, időben, térben. Bárhol lehetnék, bármit vehetnék, és nem felelek senkinek, legfeljebb a főnökömnek, neki is csak a munkával.

Mintha nem is ezen a világon lennék.

Nem akarom elfelejteni, milyen alkalmazkodni. Nem akarok belekényelmesedni a kicsattanó, fiatalos, lendületes, vidám egyedüllétbe, amikor már az utcán végigsétálás is végtelen elégedettséggel tölt el. Nem akarok hozzászokni ahhoz, hogy én és a legközelebbi barátaim vagyunk a jóarcok a világban, és ha valakit kicsit nehezebb elviselni, akkor nyugodtan nem kell törődnöm vele.

Ezek olyan... ateista dolgok.

Kényelmes táncolni ebben a kristálygömbben, kényelmes tenni néhány kirándulást és visszatérni, de jó nekem, hogy gömbbe vagyok zárva?

Andi mellett csattogtam és örültem, hogy ilyen értékes és aranyos lány a családom tagja.

Nyújtóztam Ankalimon mellett a széken és beszívtam az egyéniségéből áradó zen-nyugalmú, lusta, derűs egoizmust.

Összehúztam magam picire a Pocok presszóban, miközben Minc és Imi a fejem fölött csókolóztak.

Felkiáltottam örömömben, amikor megláttam Vivi összetéveszthetetlen szőke feje búbját a Keleti lépcsőjén.

Bosszúsan tűrtem, hogy Feri már megint puszilgatni akar a Kamarában.

Feltüncögtem örömömben, amikor az ultrakonzervatív ügyfél először kedves volt velem az e-mailben.

Gergő mellett ültem a galway-i ágyán, ahogyan ő ült az enyémen egy szeptemberi éjszakán. Szinte fel sem tűnt, hogy fizikailag nem vagyok ott.

Kirándulások. Kirándulások egy kényelmetlenebb, de sokkal gazdagabb világba.

Meglátjuk, mit hoz a jövő hét.