Újabb este egyedül, Szonja megint lelépett.
Mikor megérkeztem villámolvasás tanfolyamra, bosszankodva láttam, hogy egy nyelviskolában van. Valószínűleg az én hülyeségem, mert a nyelvtanulás nekem egy relatíve érzékeny terület, de nem szeretem a nyelviskolákat. Azaz ez talán nem igaz, egyszer sem voltam még nyelviskolai kurzuson (hálistennek nem szorultam rá), inkább a nyelviskolát választó emberek többségét nem szeretem. Érzék, motiváció nélküli lusta tökfej a legtöbb, akinek lövése sincs arról, hogyan kéne megtanulni egy nyelvet, csak a tudást akarja, az eredményt, az oda vezető út nélkül, és képes horribilis összegeket kifizetni azért, hogy "csodamódszerekkel" megtanítsák neki a semmit, és aztán csodálkozhat tovább, hogy miért nem tudja még mindig azt a fránya nyelvet. Idegesít a nyelviskolai környezet.
Eltűnődtem, vajon miféle emberek jelentkezhettek még villámolvasásra. Minket Ancsival úgy fizettek be, hogy jó gyorsan abszolváljuk az üzleti kommunikációt, de kik jöhettek még? Hát, volt ott kétségbeesett jogász, tanulmányaival hadilábon álló gimnazista, perspektíváját vesztett szélvészkisasszony, overly emotional villamosmérnök, meg egy-két marha ezoterikus arc, akinek be nem állt a szája, és meg nem fordult a fejében, hogy mások esetleg nem kíváncsiak minden hülyeségre, ami az agyában megfogan... mindennek a tetejében pedig ott volt a hihetetlen asszociációs képességű csoportvezető, akinek mindenről minden eszébe jutott, volt itt szó a világ összes titkáról... a nap végére komolyan már csak a szabadkőművesek, templomosok, rózsakeresztesek és földönkívüliek hiányoztak.
"Marketinges kisasszonyos figyelmébe ajánlom..." - mondta mindig a tanár, mikor hozzánk szólt. Nem tetszett, hogy marketingesként vagyunk aposztrofálva. Mi, kérlek, neked csak végzett magyar szakos bölcsészek vagyunk, finnugrisztikai irányultsággal (balfasz)!
Érdekes volt, újszerű volt, jó volt. De nem érte meg, hogy reggel fél tíztől este hatig ott toljam úgy, hogy az érdemi információra bőven elég lett volna két-három óra. Éjjel marha keveset aludtam, előző nap még kevesebbet. Most pedig körmömre ég a munka.
Valószínűleg hajnali háromig fent leszek, annyi a dolgom. Belefájdul a fejem a gondolatába is. Ráadásul a dolgok feléről alig tudom, hogy mit is kéne csinálni vele... Mi lesz, ha majd visszajön az egyetem is?! Néha kifejezetten magányos érzés otthon dolgozni.
Na nem baj, legalább Ancsival jót buliztam.
~
Chemtrail, összeesküvés-elméletek, manipulált agyhullámok, kiújuló viták a sumér, etruszk, anyámkínja nyelvrokonságokról, mert ugye persze a nyelvet érezni kell... komolyan, emberek, mi a franc bajotok van??? Elhiszem, hogy valószínűleg burokban élek és nem vagyok hozzászokva a gyökér idiótákhoz, de most komolyan, ekkora válságban van az egyén, hogy ennyire megadja magát minden kósza ökörségnek?... És nem marad más, mint a tehetetlen düh, hogy úgysem tudsz változtatni a becses meggyőződéseiken... a hülyének, ugye, kerek a világ.
Hazajöttem, holtfáradtan, aggodalomra, teendőkre, idegen impulzusokra.
Kint részegek üvöltöznek. Beszűrődik a hangjuk a nyitott ablakon. Nem akarom, hogy kint részegek üvöltözzenek. Ami azt illeti, nem akarok tudomást venni a világról.
Fáj a fejem.
Egy részem most odabújna valakihez, akit szeret, és azt mondaná neki, hogy nyüssz, másik részem szinte autista módon élvezi, mennyire remek dolog, hogy senki nem ér hozzám, senki nem szól hozzám, egyedül vagyok az éjszakával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése