:-)?;-(?

A fenti írásjelkombinációt édesanyám küldötte vala nekem, afelől érdeklődvén, hogy áll kicsi lelkem világa, tekintve, hogy szilveszter óta beszélgetéseink száma a nulla felé konvergált.

És hogy mi az igazság?

Mennyi minden is történt a pirogparti óta!

Halálfáradtan küzdöttem a kötelesség-teendőimmel Tolkien Napon. Morcos voltam a társaságra, mert nem ment súrlódásmentesen a beszervezésem, de ahogy gyártottam az emléklapokat és igyekeztem hasznosnak mutatni magam az infopultban, a magam elbújós, introvertált és fáradt módján is büszke voltam arra, hogy a társaság tagja vagyok. Nem beszélve a remek beszélgetésekről, amik időközben kialakultak a tengwás asztalnál vagy az infopultban. :) A Tolkien Nap akkora kúlság volt, hogy be sem fért az Urániába, és büszke voltam minden kis apró segítségre, amit hozzátehettem, ha mégoly pici is volt. (Háhh, és nem is volt olyan hamis a hegedű az I See Fire-ben! Nyuhí!) Egy olyan előadói est, amin meg Ted Nasmith a legbénább, szerintem magáért beszél... :) A Gondor Hőseit majdhogynem megkönnyeztem.

Az ember gondol, érez, fél, gyönyörködik, reménykedik, szégyell, oszt és szoroz, aztán valahogy semmi sem úgy alakul, ahogy akarta. Nem akart például könnyelműnek, kegyetlennek, fagyosnak tűnni és szomorúságot okozni. Én hibám? Nem az én hibám? Mi tesz korrektté? Lényegtelen... csak ültünk, mint két kis ázott veréb, és arra gondoltam, milyen igazságtalan a világ. Egy darabka belőlem lepottyant az Ördögsarok kövére és azóta is rugdossák a részegek.

Csoszogtam hazafelé a hidegben, végigpörgettem az agyamban eseményeket és érzéseket, és vártam az üllőt az égből. It ain't nothing but a heartbreak town...

Ágyon elterülésekkel, telefonos egymásba omlásokkal, éjbe nyúlóan matató Szonjákkal végződnek az esték.

Napközben pörögnek a tervek és morzsolódnak le a teendők. Végigtekintek az embereken körülöttem és megint főszereplőnek érzem magam. (Csak Ankalimon venné föl a telefont, a mindenségit neki!)

A bizsergés tovább folytatódik, kicsit indokolatlanul, kicsit indokoltan. Hallucinálok talán? Jobb lenne oszlatni a ködösséget? Nem, inkább ringasson egy kicsit, hiszen P vagyok...

Egy álmodozó főszereplő életében mindig van idő egy zseniális finn zeneszámra, egy táncra az Ajtósi koliban, egy kör biciklizésre, egy mosolyra egy vadidegenre, egy kedves szóra, egy finom kávéra és egy közös kis poénra...