medley

"Bogi, aki mindig olyan csinos, miniszoknya, kivágott felső, értelmes, értelmes gondolatai vannak, időnként kifekszik a parkba egy padon aludni és egyedül nekiáll pálinkát vedelni a vonaton!"

Köszönöm Eszti a jellemzést, szívet melengető volt. :D ^^

Azt nem mondom, hogy nem történt velem semmi, mert történt, csak nem álltak annyira össze bennem, hogy egy épkézláb bejegyzést össze tudjak rakni.

Újfent megjártam Prágát, ezúttal sikerült Bécs érintése nélkül hazaérni, még poén is volt másfél órát a folyosón fetrengeni, mire leülhettünk egy utólag a vonathoz csatolt kocsiban (azért paráztam Břeclavnál, amikor éreztem, hogy szétkapják a szerelvényt...). Hozott némi változást Prága, az én életemben kevésbé, de még így is... végül is ha meggondolom, az út nagy része számomra gondolkodásból állt. Csajszikkal azóta is sokat beszélgetünk, vitatkozunk kapcsolatokról, bűnről és bűnbánatról, mások véleményéről, jellemfejlődésről, önbizalomról, ezeket most még nem tudom kifejteni, egyelőre csak tapogatózunk.

Ez volt a hétfő achievementje.

A keddé az Ankalimonos találkozó volt, amiről a minap írtam. Ez nem achievement, de volt olyan a találkozóban, ami annak számít.

Tegnap az egyik fénypont az volt, hogy kiültünk Nórival a 415 ablakába, Vivit búcsúztatni, aki az út túloldalán ácsorgott a trolimegállóban, benyomtunk valami Katy Perryt és arra bugiztunk az ablakban, totál idiótát csinálva magunkból... a dolog pikantériája persze az volt, hogy Vivi nem egyedül állt a megállóban. Két pasi a hasát fogva nevetett rajtunk.

A másik meg Artemisz, aki este 11-kor a Városligetben felvette a kangoo cipőmet és olyan visongós tüncögéssel pattogott körbe-körbe, hogy felkeltette egy nagyobb falka külföldi srác figyelmét, akik skandálni kezdték, hogy "jump, jump!" XD

A mai nap achievementje az lehetett volna, hogy alig pár órányi tanulással lefeleltem Kenyeres bácsinál és így végeztem az idei vizsgaidőszakkal (és az eddigi legjobb félévem volt), de valahogy most nem érzem azt, hogy frídom és szánsájn. Leginkább kiütve érzem magam, pedig nem volt olyan megerőltető az elmúlt pár napom. A mai nap achievementje az volt, hogy nagyon jót és értelmeset beszélgettem Mokkával (akit szőnyegben leszart egy galamb és Kálmán ezen vihogott az este hátralevő részében...). Ez így leírva unalmasan hangzik, nem is tudom rekonstruálni, de képzeljetek el egy hosszú és élvezetes és tartalmas beszélgetést egy emberrel, akit ismertél eddig is de így még nem láttad megnyilatkozni és boldogan kiegészíthetted a róla alkotott képedet pozitív dolgokkal - na olyan volt. :)

Van annak egy hangulata, amikor este 7-kor bedöglök az ágyamba, rám tűz a nap, egy plüsslóval próbálom árnyékolni magamat és a szobatársam szappanbuborékokat fúj a fejemre. Ilyenkor érzem azt, hogy sehol máshol nem lennék egyetemista, csak a 415-ben.