Nem egy istenélményem volt az elmúlt pár napban, részben a sok természetjárás, részben a kissé megbomlott bio- és lélekritmus miatt. Hirtelen felindulásból felülök a gyereknapi hánytatógépekre, hajnali fél hatkor hintára pattanok a Városligetben, egy-két órákat alszom, négy-öt órákat töltök ébren, félig bormámoros tompaságban meredek valami elé, ölelem Lalit és gondolkozom, mert valamiért nem bír elszakadni az agyam mindattól, amit odahagytam, vagy odahagyott engem, bár azt hiszem, megállapíthatom, hogy nem kívánom vissza magam az MTT-be. Főszereplő akartam lenni a saját életemben, és most annak érzem magam újra. A film kevésbé izgalmas, ellenben annál világosabb és optimistább. Optimista? Hát... legalább nem kell sokat magyaráznom magamnak, hogy megértsem magam, és ez azért optimista tud lenni, ha újonnan tapasztalom. Nem mintha unatkoznék... de azért hiányzik az MTT, az IHB-s nyüzsgés, a hosszas spontán beszélgetések, az eredeti programok, a teljességérzet, meg az, hogy lám, egyre több ember örül annak, hogy a világon vagyok.
Aztán meg nem örül neki és zavarja és eldob vagy épp figyelembe sem veszi, hogy létezem.
Fenébe is, nem ide akartam kilyukadni.
Nem akarom, hogy ez mérgezzen engem, meglesz ennek is a feloldozása, akkor majd egyértelmű lesz, hogy ez a helyes.
Így csupán intenzívebben élek meg mindent, ami nem ezzel kapcsolatos. Ezek közé tartozik a zuhogó esőben való túrázni indulás, spontán természetben hentergés, hazulról elmenés kényszere, lehetetlen sütemények összeállítása, és húgom konfirmációja. Maga a kertvárosi református egyházközösség annyira nem a szívem csücske, mindig is sokkal jobban láttam Istent a saját és mások élete alakulásának apró fordulataiban, mint a liturgiákban, főleg a reformátusban, de most mégis megtisztító volt énekelni és imádkozni a többiekkel, és mikor magamhoz vettem az úrvacsora szentségét, végigsöpört rajtam az a rég nem érzett spirituális megindultság, melytől úgy érzem, kicsit más lettem a kenyér és a bor után. Ez kellett.
És bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek
És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól
Mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké
Ámen
VálaszTörlés