Mindig is nagyon utáltam, hogy ha valakivel összejöttem, én kerültem az ő társaságába, és ha ugrott a pasi, ugrottak a barátok is, legalábbis szinte mind. Ezért örültem az MTT-nek, gondoltam ha lesz valakim (nem az MTT-ből), és elromlik a dolog, legalább az MTT megmarad nekem.
A nagy büdös lófaszt.
Aki egy kicsit ismer engem, az tudja, hogy nagyon fontos tud lenni nekem egy társaság, ha nem is olyan szoros barátok közege, de olyan, ahol történnek dolgok, összejövetelek vannak, pezseg az élet. Na, nem akarom túlmagyarázni. Fáj, dühít, kikészít a gondolat, hogy mégis most én szaladok és én bujkálok, pedig esküszöm, a világ legjobb fej embere próbáltam lenni ebben a helyzetben, korrekt meg megértő meg minden, és azok, akik ezt felrúgták és semmibe vettek, azoknak az égegyadta világon semmi bajuk, sőt, figyelhetem, milyen menő vagyok, ha máshogy nem, ezzel faszán boldoggá tettem Mátét, és messziről szemlélhetem, milyen jó is neki. Nem az zavar, hogy jó neki. Hanem az, hogy az én kisemmizésemből áll ez a jóllét, és ami nekem marad, az néhány megvető mosoly.
Éget a megaláztatás, rág belülről, hogy nem értem, és az egész nem értéstől lesz fájdalom minden mozdulata, sehogy sem tudok felkészülni rá, nem tudom eltemetni magamban. Ez nem szerelem vagy valami hasonló, sebzettség és értetlenség a lelkem egy olyan részén, ami nagyon érzékeny és nyomot hagy benne minden.
De minek is beszélek erről. Nem lesz ettől semmi sem jobb. Max. megmosolyogtat néhány embert, a többi pedig hülyének néz. Vagy ennek a keresztmetszete.
Pont ennyit ért minden erőfeszítésem, hogy helyén tudjam kezelni a dolgokat. Ezek után mit várjak? Hogy törhetett össze minden alig két hónap alatt?
Egy-két hete még azt írtam, hogy at least, I've still got myself. Már ebben sem vagyok olyan biztos.Nem tudok mindenre magyarázatot adni magamnak, koszosnak, kicsinek, elbukottnak érzem magam. De már annyira elegem van a felnőttségből, ha ennyit mind ért az összes felnőttségem.
Most mibe kapaszkodjak? Eddig legalább magamban bíztam.
Az emtété kiégeti az emberből a salakot az utolsó morzsáig, és jól látod, a végén csakugyan már csak a megvető mosoly marad...
VálaszTörlésüdv a klubban!
válogasd ki a barátaidat az "emtétéből". csoportként, tömegként nem úgy lehet rá számítani, ahogy barátokra számíthatnál.
VálaszTörlésSpec lövésem sincs sem arról, h kivel jártál, sem arról, hogy az "emtété" mely szegletével nem vagy emiatt most jóban, de én azt tapasztaltam emtétés szakítás után, hogy mindkettőnk mellett kitartottak a közelebbi barátaink az emtétéből.
Gyanítom, h az "emtété", mint gyűjtőfogalom, nem csinál semmit. Mint a világegyetem egyéb része, közömbös az egyén felé. Tényleg.
Szerintem ezért nem érdemes az emtétében, mint közösségben úgy bízni, mintha a barátaink lennének... mind. Mert a barátság személyes, nem közösségi érzés, bármennyire is ez sugárzik jó pillanataiban a társaságból.
Artemisz: kösz, most ettől jobban lettem.
VálaszTörlésgillzzel értek egyet, Artemisszel nem.
VálaszTörléskönnyű azt érezni, hogy mindenki ellenséges, én is éreztem nov-márc közt, mikor csupa negatív vélemény jutott vissza. és időbe telt felfogni, h. nincs így, és akinek számított a véleménye, azért küzdöttem is, h. az én verziómat hallja, ne csak kívülről lásson. (ez rímel arra amit Gillz mond)
(és SZVSZ kitúrásról sincs szó, meg lehet(ne) egyezni h. ki melyik talira (bár tudom és értem, h. ezzel rossz tapasztalatod volt az IHB).)
Gillz, lehet, hogy félreértettél. Vagy én értelek félre. Megvannak nekem a barátaim az MTT-ben, nem is kell ahhoz különösebb banzáj, hogy velük találkozzak, és pontosan tudom, hogy senki nem üldözött el, sőt sokan ki is tartanak mellettem, én vonultam önkéntes száműzetésbe, ideiglenesen. Majd visszajövök ha nem fáj már.
VálaszTörlésValó igaz, egyes emberekben csalódtam, nem a társaság egészében. Csak most egyes emberek miatt kellemetlenül érzem magam az egészben, és megcsömörlöttem a sok fájdalmas pillanattól. Tudom, hogy ez az MTT-nek egy apró része, de épp ez állt hozzám legközelebb.
Kincső: értem én, és valahol tudom is. :) De még ha lenne is olyan opció, hogy ezt a kerülgetős műsort játsszuk, akkor sem csinálnám. Az menjen aki nem érzi jól magát. Majd egyszercsak újra jól fogom érezni magam. :)
Akkor én sem értettem pontosan a problémát :) ill. a poszt előtt érteni véltem, h. az egyszerűség kedvéért döntöttél úgy, hogy inkább akkor minden összejövetelt jegelsz (a privát szervezésűeket is, ami aztán pláne a szervezőn múlik, hogy kiket hív, és megszokta már az mtt, h. vannak nem kompatibilis emberek). Csak most ezt a kisemmizettnek érzést nem értettem, hogy akkor mégis gond, hogy miatta nem vehetsz részt a "pezsgő életben"? De akkor ha jól értem, inkább a benned kiváltott érzések a gond :/
VálaszTörlésErre meg megint azt tudom mondani, hogy idő és munka, amíg az emberben visszaáll a bizalom a közösség iránt, és be tudja látni, hogy az érzése, hogy mindenki ellene van, téves. (Ráadásul rólad-rólatok a többség nem is tud, minket mindenki ismert, tehát feltételezhető volt h. van véleménye :P pedig többen közönyösek vagy pártatlanok, mint hinné az ember.)
De nem féltelek, van Neked más társaságod is, majd ha akarsz, jössz vissza. :)
akkor asszem nem értem :D
VálaszTörlésnekem úgy tűnt, hogy egy számodra fontos társaság egészének a hiánya fáj, és erre mondtam azt, hogy életszerűbb és praktikusabb nem a társasághoz kötődni, hanem az emberekhez. Vagy tevékenységhez, vagy konkrét dologhoz. Vagy nemtom :P
Ajj ajj ajj. Pedig azt hittem, tök érthető vagyok.
VálaszTörlésA társaság egészének hiánya fáj, a hangulat, ami az ilyen alkalmakkor kialakul, a lehetőség, hogy egy rakás jó arcot még megismerjek, vagy kevésbé szoros ámde kedvelt ismerőseimmel elbeszélgessek, vagy akármi. Ezt a kettesben való találkozások nem pótolhatják, hiába azok az emberek, akik igazán számítanak.
Ezek az összejövetelek azonban tartalmaznak olyan embereket és olyan lehetőségeket, akiket nem akarok látni/amikbe nem akarok belekerülni, mert fájna. És ez nem változik, ők ott lesznek.Így aztán én hagyom ki ezeket, merthogy nem vagyok mazochista. Attól még hiányoznak.
Barátomat anno én vittem az MTT-be, mert gondoltam ott jó lesz neki. Valóban jó volt, és mikor kisvártatva elhagyott, alig pár nap kellett neki, hogy megvigasztalódjon egy MTT-s oldalán. Próbáltam helyén kezelni a dolgot, de ők ebben nem voltak partnerek (lásd hó eleji bejegyzéseim, ott aránylag konkrét vagyok), és szembesültem azzal, hogy ők ott maradnak a társaságban, nekem meg el kell oldalognom, hacsak nem akarom az arcukat nézni minden IHB vagy privát banzáj alkalmával, márpedig nem akarom mert fáj. Ennyi a sztori.