A masszív fejfájást órák óta kúrálom, mégis itt van még, egyértelműen, a fejemben, benne. Ahogy az álmosság, a gyengeség, a tehetetlenség is. Miért kellett ellógnom a finnt, én hülye...? Na sebaj.
Az IFUSCO-szervezés csakúgy ontja rám a kellemetlen meglepetéseket. Le wild emberek berontanak hirtelen, hogy "mi is ez az oroszországi út?" Az németországi, ácsi, és mellesleg köze van olyan kis idegesítő, jelentéktelen képződményekhez, mint finnugor népek. Ha valaki látta a Devil Wears Pradát, az pontosan emlékszik Emily maró gúnnyal teli hangjára, ahogy közli, hogy "Andrea, Runway is a fashion magazine, so interest in fashion is crucial." Na pont így néztem volna a srácra, az orosz minoros turkológia szakjával. Aztahétszázát neki már.
A jeges kristálygömb széttört körülöttem. Helyreállt a világ rendje, igen? Szeretném így gondolni. Szeretnék nem agyalni. Szeretném megtalálni a helyes "üzemmódot", végre.
"Mire vagy legbüszkébb az életedben?" "Emberileg mi a legfontosabb neked?" "Mik a terveid az egyetem után?" Milyen idegesítő kérdések ezek már, főleg skypeon, egy totál ismeretlen bizniszmenedzser nőcitől, aki megjegyzi, milyen kis szép kis lány vagyok a profilképemen. Úgy éreztem magam, mint egy darab hús a piacon. Körbejár, megvizsgál, mint Mulant a házasságszerző, aztán eldönti, mire lehet hasznosítani engem. De legalább van munkám, üzleti kommunikáció területén, ez azért elég indokolatlan tőlem. Reginam occidere nolite timere bonum...
Mosolyog rám az őszi táj. Milyen furcsa, hogy tavaly ilyenkor a Tátrában voltam georallye-n! Mintha korszakok teltek volna el azóta... talán így is van. (Atyaég, de várom már a KÖMT-öt!)
A Kamarában megkaptunk 4 év után az első ingyensörünket. Hihetetlen! Eszti elhajtott a pezsgőszínű táltos paripán, a szöszke pincércsaj lehuppant közénk és jól megmondtuk a magunkét. (Na nem Esztiről.) Kicsit szerepet cserélt a világ.
Lassan, apránként újra összekirakózom magam. Kettőt előre, egyet hátra. Közben buzgón imádkozom, már amennyire én olyat tudok. Bíznom kell benne, hogy minden úgy alakul, ahogy kell neki!
A hulló sárga levelek közt suhanva, a sétálgató embereket nézve, a halovány Nap fényében fürödve az ember nem tudja egy pillanatra nem érezni a világ kozmikus, harmonikus szépségét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése