Hát, hazaértem.
Örömmel jelentem be, hogy már kevésbé akaszt ki saját létezésem. Ja... ja, határozottan ezt tapasztalom.
Érdekes, hogy helyrerak az a tény, hogy dolgozom. Bár nem sokat és nem sokért, mégis látható eredménye van, hasznosnak mondható és jól megy. Mellette lassan megnyílik az üzlet világa, ami egész eddig egy ismeretlen és felfoghatatlan terület volt számomra. Ráadásul a nyelvekkel kapcsolatos problémáimat is száműztem egy időre, és most újult erővel tudok lelkesedni az általam tanult és egyéb kódrendszerek iránt. Isten tartson meg ebben az állapotban.
IHB, IHB... sosem tudni, mi lesz abból, ha az ember IHB-ra megy. Jókedvűen indult, nagy öröm volt látni a kicsit már spicces de annál kedvesebb és lelkesebb Zs-szerű lényt, nagyot és őszintén vidámat tudtam köszönni mindenkire, ugráltak előttem az arcok, Meta, icke, Kincső, Estel, Minc, Imi, Orsie, Nido, Mírrand, Sen, Tibi, Artemisz, Reni, Neo, Csepi, Sirith, Félix, Mau, Lyona, meg még indokolatlanul be nem mutatott arcok, jött a kötelező hárslevelű, meg persze a tequila, a Bors-fiúk odaköszöntek nekem a szomszédból (instant VIP-emberi magasságokba emelve engem), nevettem a vicces, hangos zűrzavarban. Körülöttem megy a nyunnyogás meg a pinkülés, igyekszem nem odafigyelni, másra koncentrálni. Na de nehogymár én legyek a téma! Ha még egyszer valaki sajnál, hozzávágok egy uruk-hai fokost. (Igen, addig keresek, ameddig találok egyet.)
Jól akartam érezni magam, beszélgetni, új emberekkel, bármiről. Lett volna rá lehetőségem, de talán mégsem használtam ki eléggé. De minek is ezen rágni magam! Dumálni így is jó volt.
De jó volt az IHB! Nem történt nagy baj, jó volt látni az embereket, és talán én is kedvesebb voltam a szokásosnál (ideje volt!) És a többséget úgyis újra látom KÖMT-ön.
Semmi, semmi.
Múló rosszullét.
Szonja úgy alszik mögöttem, mint egy reneszánsz festmény. Ha nem lenne sötét, lefényképezném, mint egy paparazzi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése