piacon

Ezt hozta az ősz.

A barnák és a narancsok kiirthatatlanul fedik be a világot, miközben mi csak csattogunk a betonon, vakít ránk a gyenge nap, só és friss zöldségek illata közt kavargunk, vadul betámad minket sok-sok emlék a kecskesajt ízétől, egy kupac spenóttól vagy egy nyalintás méztől, kapok ajándékba egy chilipaprikát, kedvesen mosolyognak ránk egyszerű arcok, fényképezőgépek csattognak körülöttünk, megcsodáljuk egy gomba ívét, egy szalonna rajzolatát, egy fűszernövény fodrait, és közben ragad minket tovább a következő asztal története, és mindez jólesően otthonos és izgatóan különleges.

Az üveg mögül a magasból figyeljük a zöldeket és a szürkéket, ezt a romos gazdagságot, a magyart a nagy idegenségben, a sok idegent a magyar világban, mintha valaki összerázta volna a mákot a szezámmaggal, aztán az egész zizeg és zsezseg, mi pedig, Ajtósisként megszokva a madártávlatot, a színházi székekről búzasört kortyolva lessük őket, ölünkben a zsákmánnyal, boldogok vagyunk és kivételesen nem nyomaszt minket a világ.