2013. október 10., csütörtök

"mindig az énekest kínozzák..."

Rég vártalak ennyire, mondta anya, és a szokottnál jobban megölelgetett. Hihetetlenül jó érzés volt az ismerős piros pulcsijába fúrnom a fejem.

Andris a vállamat nyomkodta, miközben Székely meg a fiát néztünk youtube-on és hangos nevetés közepette kívülről idéztük az egészet.

Zsófi és apa közösen előadták, hogyan fej meg egy gyöngytyúk egy antilopot. (ti. hanyatt fekve lábbal)

Majd ittunk egy pálinkát és bontottunk egy fehérbort. Közben a leendő munkámról, a nyári tervekről (Joskar-Ola!!!) beszélgettünk.

Mikor meghallottam, hogy Gyerek hazaér, felmásztam a lépcső tetejére és horrorfilmbe illő hangon suttogni kezdtem. Alaposan megijedt. :D Megbeszéltük, hogy holnap sütünk és meghallgatjuk egymás minden bolondságát.

Végigszaladtam a holdsütötte kerten Mázlival. Halk nyüsszögéssel kérlelt, hogy simogassam, én pedig végigdörgöltem a hátát.

Visszabújtam anyához, aki megerősített, hogy én igenis egy szép, okos, csinos és értékes lány vagyok, és van létjogosultságom ebben a világban. Ugye, ugye...?

Már el is felejtettem, mennyire rajongóan családcentrikus vagyok... most viszont legszívesebben két hétig csak a testvéreimben és a szüleimben gyönyörködnék.

És teljességgel megnyugodnék.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése