Anya vigyorogva kilőtt velem csajos programra. Meghívott egy kávéra, közben dobáltuk egy kicsit a gondolatainkat a világról, majd elrángattam ruhát venni, ezúttal neki.
Indokolatlanul csajos program volt, ami rettenetesen feldobta. Egész délután és este ölelgetett és vigyorgott rám és leste a kívánságaimat.
Katyával, a fehérorosz cserediákkal, aki ideiglenesen a szobámat bitorolja, elbeszélgettünk, hogy mit is tanulok valójában és miképp és miért... láthatóan nagyon hiányzott neki, hogy egy jót beszélgessen valami közös lingua francán. Ez angol volt, némi orosz beütéssel... megkérdeztem, hol dolgozott anno Amerikában. Georgiában, egy Dublin nevű kisvárosban, na puff.
Gyerekkel betegre röhögtük magunkat, és jólesően felugrott néhány le wild chatablak, bár "nehogymár vele cseteljek", egy éve nem szóltunk egymáshoz... az eset le wild jellege mégis feldobott.
Mindenki olyan hihetetlenül kedves és szeretnivaló, de minden szirupos gondolatfolyam, minden örömteli egyetértés, minden pozitív visszajelzés és kiapadhatatlan nevetőgörcs és őszinte ölelés ellenére nehezen fedem be ezt a furcsa kis ürességet bennem.
Elfutni lenne ingerem, de magam elől mégis hova.
(Hm, végül nem szervezek MTT tábort. A bánat tudjuk, hogy mi.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése