Udmurtiai útinapló 6 - sztárok terepen

Szóval nekem semmi gondom a horgászattal. Néhány halat egyszerűen ki kell fogni a vízből és meg kell enni. De azt tényleg nem tartom jó bulinak, hogy a halat beleteszik egy koszos vízzel teli medencébe, ahol az a buli, hogy ki horgássza ki kézzel minél hamarabb, és nem ám hogy sok-sok kéz ide-oda tereli a halálra rémült halat, de még olyanok is vannak (nyilván főként gyerekek), akik fürdőruhában beleugranak a medencébe és úgy gyötrik szegény állatot. Mikor az már alig élt, Dima halászta ki és mutatta meg, hogy a farkánál már lejött a pikkelye és vérzik, az uszonya rojtosra szakadt, szóval épp ideje, hogy halászlé legyen szegényből. By the way, négyféle halászlével próbáltak meg sorban megetetni (verseny volt ugyanis), és mivel nem ettem, mindenki mindig azt hitte, hogy nem tudok erről a lehetőségről. Úgyhogy egyenként kellett elmagyaráznom, hogy kösz, de semmilyen körülmények közt nem eszem halat. Mikor hazamentünk, sírni tudtam volna, és most is kicsit libabőrös vagyok még mindig az élménytől. Pontosan ezért nem eszem halat.

Sztárok voltunk amúgy a Byg-byg finnugor fesztiválon. Tudtuk, hogy ez lesz, de akkor is meglepett, hogy mindenki minket néz, mindenki velünk akar beszélgetni, és addig nyüstölnek, ameddig ki nem préselnek belőled néhány udmurt szót, hogy aztán fülig érő szájjal követeljenek még többet.

A tegnap nap jelszava a túl sok volt. Irtó buli volt a népviseletes néniket-lányokat látni, ahogy végigvonulnak a falun, fel a dombra, és népi játékokat játszanak, de amikor már a nyolcadik népművészeti csoport előadását néztük végig, egyszerűen már nem tudott semmi sem lekötni benne. Meg tök jó, hogy udmurtul beszél körülöttünk mindenki, és persze sokat fejlődünk ezáltal, de egész nap egy ismeretlen nyelvet hallgatni kukán, és lemaradni minden fontos/vicces dologról azért elég fárasztó volt. Meg jóleső érzés volt „sztárként” sétálni az érdeklődő nézések között, de amikor már a harmadik helyszínen a hatodik néninek mondom, hogy honnan jöttem és nyögöm ki ugyanazt a három udmurt mondatocskát szar nyelvtannal, akkor már… szóval a hetediknek nem akarom. Közben viszont hálátlannak éreztem magam, hiszen nyilván számítottak a figyelmemre, csak... egy kicsit már úgy éreztem magam, mint a hal, akit a medencében gyötörnek.

Bárcsak el tudnám mondani, milyen szép az udmurt táj, milyen aranyosak a vörös hajú kis udmurt gyerekek, milyen idilli, ahogy a tónál horgásznak, és olyan igazinak tűnnek.

Hazazötyögtünk, kipihentük magunkat, de nemsoká indulunk újra falura... ideje leporolni a 3 kis udmurt mondatomat, amit ki tudok nyögni.