Lángostészta-készítés a magyar sráccal. Épp elkészült,
röpült az ablakba kelni, ő pedig épp megtalálta Philip Vkontakte-profilján az
egyik csoportképünket a szaunás-medencébeugrálós estéről. Megmutatom rajta
magam.
- Úristen ez te vagy? Úgy nézel ki, mint egy negyvenéves!
- Hát kösz bazmeg.
- Nem, csak hát a pocid, hát milyen már… - odanyúl, hogy
megbökje a hasam.
Egy hülyebunkó-felkiáltással otthagytam. Ez bazmeg lekövérezett.
Szobába be, pihegés, szú-szá, átlátogatás a német frontra Anika kisasszonyhoz,
képzeldeztörtént, hátezegypöcs, nyugi. Megkelt a lángos, elővittem a konyhába,
lám, ott terem a srác bociszemekkel.
- Ne haraguuudj….
- Tudod, hogy miért kérsz bocsánatot?
- Asszem félreérthető voltam…
- Hát félreérthető módon mintha lekövéreztél volna.
- Jaj az, de neem, vagyis… azt hittem, azért, mert azt
implikáltam, hogy nem csak a hajad lapos.
Ez már olyan abszurditás volt, hogy nem is kérdeztem,
hogyan jött. Éppen elkezdte volna tovább magyarázni, de gyorsan megkértem, hogy
fejezze be a külsőm kommentálását, és ha már itt van nekünk ez a közös projekt
(=lángos), próbáljunk már nem bunkónak enni egymással.
Most ennek nyilván nem kéne izgatnia engem, mert kb.
tudtam, hogy egy szexista gyökér, aki bevallottan hajlamos darab húsként
tekinteni a lányokra, és mint olyan, feltételezhetően engem nem is tekint
lánynak, de sajnos eléggé nyomottá tett egész este. Egyszerűen csak marhára nem
hiányzott ez nekem most. Nem fog sokáig bántani, de itt Oroszországban, a darázsderekú
apró kis csini Barbie-babák földjén, ahol csak napok után tudtam elengedni a
komplexusaimat attól, hogy egyáltalán kiléptem az utcára, illetve ahol non-stop tömve vagyunk tésztával és
sütivel és nem illik visszautasítani (mert így fejezik ki a szeretetüket és az
udmurtosok mindig a legtöbb
szeretetet kapják - kétfogásos reggeli, háromfogásos ebéd, ajándék falusi koszt), és ez nagyon zavar de nem tudok vele mit kezdeni, szóval
most nem hiányzott, hogy jöjjön egy pöcsmacsó és közölje, mennyit érek dekára. Meg
laposnak nevezzen. (Mondjuk ez érdekes, szerintem az életben senki nem nevezett
laposnak. Like, c’mon.)
Kedves emberek, ne kommentáljátok egymás külsejét, főleg
ha közös feladatotok van együtt.
Én pedig remélem reggelre elfelejtem a dolgot. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése