Blogolnék, és annyi mindent leírnék, de nincs már erőm. Gyász.
Pedig volt jó és rossz, izgalom és csalódás, öröm és bánat. Meg tök jó reggelek, nappalok és esték.
Hogy egy kicsit kiszakítsam magam a felém záporozó szavak rengetegéből, sok idő után újra kikerestem kedvenc dalomat. A zenehallgatás még mindig szent.
"Always, always, always", jut eszembe, amit párom mindig mond nekem, ha fel akar vidítani. Akkor ezzel a tudattal most megyek és lefekszem aludni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése