Van a nyelvészetben egy kifejezés: prototípuselvnek nevezik.
Arra a mentális képre (jelölt) vonatkozik, mely egy bizonyos kimondott szó (nyelvi jelölő) hatására a fejben képződik. Lehet, hogy tudományosan nem az a legjobb példa, de a nyelvész számára lesz a prototipikus fogalom.
A mai nap a prototipikus vasárnap volt.
Napfénnyel, rózsaszín álommal a Kamarában, lustán nyújtózással a fonott székeken, lassan forgó aggyal, és emberekről való beszélgetéssel, a tegnap este átbeszélésével (hehh, majdnem nem otthon aludtam! :D ), otthoni nyújtózással, munka befejezésével, ebédfőzéssel, teával az ágyban, hosszú kalapálással a billentyűzeten.
Napos, nyugodt, lassú, és persze egy kicsit tompa, mint minden vasárnap.
Bárcsak lett volna erőm blogolni az elmúlt hétről, a finnugor délutánról, a főzdefesztről, a rengeteg eseményről, ingerről. De talán nem is ezek voltak a fontosak.
Hanem a random jövő, hosszú csetelések, a tervezetlen hazaséta Minccel, a kedves pincérlány kérdése a Zoskában, L. Tanárnő levele nekem (holnap találkozunk!!! ^^), a Kamarában megölelő ismerősök, a lopott másfél órás skype a CCC-ben, a sör, amit Tücsi vett nekem, és nem akarom sorolni tovább, mert nagyon sok minden van még.
Tehát a váratlan ajándékok.
Maradjonígy, könyörgömkönyörgöm, maradjonígy...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése