"De hát nem érted, hogy te voltál az első...
...szerelmem!
...szexpartnerem!
...akivel összeköltöztem!
...aki miatt összevesztem anyával!
...aki miatt levágattam a hosszú hajam!
...aki miatt felszedtem a kutyaszart!"
Igen, van ilyen is. Mert nyilván ha valakinek az első vagy, akkor az valószínűleg az életben nem szeretett senkit annyira, mint téged. Ha nem így lenne, nem használná ezt érvként.
Légy büszke magadra. Király vagy.
Hihetetlenül gazdaggá tetted egy ember életét.
És a továbbiakban ezt ne vedd a válladra.
Kinek a döntései voltak ezek?
Mindenki a saját döntéseiért felelős. Ha ő úgy döntött, hogy meglép veled egy nagy lájf-íventet, akkor annak a következményeit ő viseli.
Értsd: nem te.
Mert ez nem a te életed. A te életedbe még annyi minden sok dolog belefér, hogy húha. És neked is lesznek új első élményeid.
Az pedig, hogy neki te voltál az első, nem ró rád semmilyen kötelezettséget. Nem kell azért megerőszakolnod magad, mert ő téged választott valamilyen nagy első lépéséhez. Amennyiben nem használtad ki őt, marhára nincs miért kárognia.
Lesz majd másik.
Neked meg nem kell bocsánatot kérned azért, mert olyan vagy, amilyen.
És azért sem kell bocsánatot kérned, amiért nem működött, vagy nem váltottátok be egymáshoz fűzött reményeiteket, vagy bármilyen okból kifolyólag nem úgy halad a közös utatok, ahogy azt megálmodtátok.
Ő nem a gyereked. Akkor sem, ha bizonyos új élményeket te mutattál meg neki.
Ezt a bejegyzést hagytam a végére, mert általában ez az egyik utolsó érve annak, aki már tudja, hogy a legtöbb ember már réges-rég elhagyta volna őt. Ebben már van egy kis "szánj meg".
De nem szabad megszánni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése