Kutatók Éjszakáján minden egy kicsit más, mint általában. Emlékszem, ahogy tavaly Szonjával barangoltunk a helyszínek között, és mindenhol egy-egy érdekes kiállításba, előadásba botlottunk. Kicsit megnyílik éjjel az egyetem, az emberek előbújnak, és a szokásos tudományos-bezárkózó megközelítés helyett örömmel fogadják a lelkes érdeklődőket. Gyere, nézd meg, mivel foglalkozunk: meg tudjuk mutatni, mennyire érdekes!
Ez egy kicsit furi, mert nem tudományos, de mégis az, és sok ember jön, akiknek a fele már nagyon képzett, fele semmit sem tud. És égnek a hívogató mécsesek, és a kezdők is szakértőnek érzik magukat, és örömmel mutogatják körbe a dolgokat és adják el a könyveket és válaszolnak a kérdésekre, és érzik ide tartozónak magukat. Mindig meg lehet figyelni, melyik tanszékek igazán jók: amelyek Kutatók Éjszakáját rendeznek.
És a legnagyobb élet a Finnugor Tanszéken volt.
Kutatk Éjszakáján elég korán van a tanévkezdés lendületéhez, és elég későn ahhoz, hogy minden már a helyén működjön. A legmegfelelőbb éjszaka arra, hogy a hangya Holdra szálljon, és régóta dédelgetett affinitások-érdeklődések előbújjanak barlangjukból.
Örülök, hogy anyukám így látta először a tanszéket.
Sajnálom, hogy nem lehettem úgy részese, ahogy akartam volna.
De nem baj, mert ez egy olyan éjszaka, ami csak varázslatos lehet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése