2014. szeptember 23., kedd

halszagú...

Aki ismer engem, az tudja, hogy soha nem eszem halat. Meggyőződésből. Kicsi korom óta (kb. 15-16 éve).

Hosszú lenne elmondani, hogy miért... a lényeg, hogy nem.

Ma az ELTE menzán már szinte teljesen befaltam a rántott csirkémet, amikor is rádöbbentem, hogy ez bizony hal volt. A konyhás arc nem mondta, hogy amikor csirkét kérek, az nem csirke. Evés közben meg csak a bundát éreztem. In jor féjsz, 15 év.

Hát egy kicsit most kurvaéletbe.

Émelygek.

3 megjegyzés: